Egy populációs alapú prospektív kohorsz adatainak felhasználásával értékelték az önbevalláson alapuló légzőszervi tünetek terhelését a tartós légáramlás-korlátozottságban szenvedő betegeknél, hogy jellemezzék a tünetek előfordulásának egyénenkénti eltéréseit, és meghatározzák, hogy a tünetek egyénenkénti eltéréseinek mekkora része magyarázható a tüdőfunkcióval és az összes többi megfigyelhető jellemzővel.
A vizsgálatban 449 40 éves vagy idősebb (53% férfi; átlagéletkor 67 év), tartós légáramláskorlátozottságban szenvedő résztvevő összesen 968 látogatással járult hozzá a vizsgálathoz, és a betegek 89%-a legalább 1 tünetről számolt be a 3 éves követés során. A résztvevők 18 hónapos időközönként jelentették, hogy a látogatások során tapasztaltak-e krónikus köhögést, váladékot, zihálást vagy nehézlégzést.
A tünetek előfordulásának egyénspecifikus valószínűségei között jelentős heterogenitás volt. Ez a heterogenitás a zihálás és a nehézlégzés esetében volt a legnagyobb (a valószínűségek interkvartilis tartománya 0,13-0,78, illetve 0,19-0,81). Az 1 másodpercben mért kilégzési térfogat (FEV1) az egyének közötti eltérés 28%-át magyarázta a nehézlégzés, 8%-át a váladék, 3%-át a köhögés és 2%-át a sípoló légzés előfordulása tekintetében. A résztvevők összes klinikai jellemzője (beleértve a FEV1-et is) a köhögés előfordulása tekintetében a heterogenitás 26%-át, a nehézlégzés tekintetében pedig 49%-át magyarázta.
A tüdőfunkció az egyének közötti eltérés nagy részét csak a tünetek előfordulása tekintetében magyarázta, a köhögés, a váladék és a sípoló légzés tekintetében pedig sokkal kisebb arányban. A közösen mért beteg- és betegségjellemzők nagyon kevés heterogenitást magyaráztak különösen a köhögés előfordulása tekintetében. A változatos tünetek a COPD-vel kapcsolatos tünetek különböző okait tükrözhetik, mondták a kutatók.
​​​​​​​
A légzési tünetek nagyon gyakoriak voltak, annak ellenére, hogy a betegek több mint 90%-ának enyhe vagy közepes fokú COPD-je volt, és csak 29%-uknál diagnosztizáltak COPD-t. A leggyakoribb tünet a légszomj volt, amelyet a köhögés és a zihálás követett. A tünetek előfordulásának egyénspecifikus valószínűsége egyénenként és a különböző tünetek esetében is nagymértékben változott. A valószínűségek IQR-értéke a sípoló légzés és a nehézlégzés esetében volt a legnagyobb, ami az egyének közötti nagyobb változékonyságot jelzi e tünetek jelenlétében, mint a köhögés és a váladék esetében.
A szerzők szerint eredményeik kiterjesztik a tünetek egyéneken belüli változékonyságára vonatkozó megfigyeléseiket a tünetek előfordulásának egyének közötti változékonyságára is.
A COPD súlyosságának értékelésére szolgáló, a tünetek mérését magában foglaló eszközök (mint például a krónikus obstruktív tüdőbetegségre vonatkozó globális kezdeményezés értékelő eszköze) valószínűleg a mért tünettől függően többé-kevésbé változékonyak lesznek az idő múlásával.